A könyv, ami gyökeresen megváltoztatta a világnézetemet, és jelen állás szerint az életemet is.

Úgy kb. tíz évvel ezelőtt éppen egy párkapcsolati törés után sajnáltam magam teljes erőből a barátom kanapéján, mikor ő a kezembe nyomott egy könyvet, hogy ez jót fog tenni. Ugyan megkérdeztem, hogy nekem miért lesz most jó vallási vagy szektás hülyeségekkel múlatni a drága időmet, mikor azt teljes egészében az egóm táplálására és mardosó önsajnálatra fordíthatnám inkább, de ő csak teljes nyugodtsággal ismételte, hogy megéri elolvasni. Igaza lett!

Azon felül, hogy (a címet figyelmen kívül hagyva) semmi köze nincs a valláshoz, katartikus élményt adott. Minden egyes oldal után meg kellett állnom pár percre, mert olyan szintű és mennyiségű (új) információt tartalmazott, amelynek hirtelen feldolgozásától a NASA hardvere is másodpercek alatt szénné égett volna. Egyszerre volt sokkoló, örömteli, izgalmas, végletekig megdöbbentő, amit a lapokra írt betűk átadtak. Mivel szeretek filmbéli hasonlatokkal élni ezt most is megteszem. Olyan érzés volt olvasni, mint mikor Neo felébred a Mátrixból. Ugyan Morpheus világosan elmondta, hogy ez csak az igazság és semmi más, és nem biztos, hogy tetszeni fog, Neo mégis a piros pirulát választja, mert szeretne „Csodaországban maradni”. Nos, legszívesebben én inkább eldobtam volna a könyvet, mert néha már annyira fájdalmas az igazságtartalma, hogy nem akarod tudni, nem akarod átélni. Bevallom néhányszor eltört a mécses, míg olvastam, és ez nem a párkapcsolati válság miatt volt, hanem a felismeréstől, hogy hazugságokban éltem. Mindezek ellenére a könyv minden mondata, A. J. Christian minden szava megérte ezt a megpróbáltatást.

Formáját tekintve történetmesélés. A főhős egy (meglepő módon) párkapcsolati válság okán hat napot tölt együtt AJ-vel, a könyv pedig ennek a szűk hétnek a beszélgetéseit dolgozza fel a maga nyers valóságában. Tehát a tranzakciók főleg férfi-nő kapcsolatról, szexualitásról, boldogságról szólnak, de olvashatunk még nagyon sokat az egóról, születésről és halálról is.

Bár úgy gondoltam, hogy nem fogok idézni a könyvből, mert az első betűtől kezdve az utolsóig „macskakörömbe” lehetne foglalni, egyet mégis szeretnék, mert szerintem ez jellemzi legjobban a tartalmat, és magát azt is, amit AJ képvisel: