Sous-vide Mind

Sous-vide Mind

"Ennek az éremnek két oldala van..."

2018. október 12. - sanitatssoldat

sd.jpg

Tegnap látogatásomat tettem a Service Design Day szakmai konferencián a Brandbook.hu és a CEU InnovationsLab szervezésében. Utólag is köszönet jár nekik a tartalmas nap profi lebonyolításáért.

Nos, ha valaki nem tudná mi az a Service Design (engedelmetekkel innentől már csak SD): olyan tervezési módszertan, ahol a terméket vagy szolgáltatást az üzleti érdekek mellett a fogyasztók igényeinek felmérésével, és azokra fókuszálva(!), alakítják ki. Én sem tudtam, illetve azt nem tudtam, hogy így nevezik manapság az ügyfélközpontú termék-, és szolgáltatásfejlesztést.

11 évvel ezelőtt, amikor a Telekomnál kezdtem el dolgozni (akkor még T-Mobile) ezt már az onboarding-nál izomból belénk verték (nagyon helyesen), hogy ötleteljünk, találjunk ki új dolgokat, de minden egyes ilyen brainstorming-nál vegyük figyelembe, illetve kérdezzük meg magunktól, hogy ez jó e a customer-nek. Ok, befejeztem az angol kifejezések használatát. Szándékosan pakoltam tele az előző mondatokat buzzword-ökkel (na jó, még most utoljára :)), tehát divatos kifejezésekkel, mert szemléltetni szerettem volna, hogy egyrészt szerintem ez sok helyen idegesítő, másrészt nem attól lesz valaki hiteles, hogy telehányja a mondandóját ilyen és hasonló frázisokkal. Imádom az angolt, a magyar után a második legszebb nyelv szerintem, és nyilván van olyan eset, amikor nem kerülhető ki ezen szavak használata, vagy nincs rá megfelelő magyar szó (pl.: coaching, haha), ennek ellenére a közérthetőség (és az egyenrangúság!) nevében én igyekszem ezeket a szavakat mértékkel használni. Azért tértem ki erre most, mert volt ilyen beszélgetés, ahol a résztvevők valószínűleg azt hitték, hogy a Szilícium-völgyben vannak, mert az egy négyzetméterre jutó angol kifejezés a beszélgetés alatt gigantikus méreteket öltött. Trigger, drive, cx, ux, ügyfél journey (mi a f…?), customer success, stb, stb. Ja nem, mert etc, etc. Elnézést…

Szóval, ha a szakmai nap egyik fő üzenete az, hogy az SD-t érthetően kell a vezetői réteg elé tárni, akkor nem kell a színpadon látványosan megfulladni a szakzsargonban. Egyrészt senki nem fogja érteni, másrészt ezt az élményt mindenki átélheti otthon egyedül, ha elindítja a bullshit generator v2.0-t. Nem véletlenül tartják azt alapnak a coaching-ban sem, hogy nem szabad ráerőltetnünk az ügyfélre a gondolkodásmódunkat. Nekünk kell kapcsolódnunk hozzájuk, nekünk kell megismerni az érzéseiket, a gondolkodásmódjukat, mert csak így tudunk érdemlegesen hozzájárulni a fejlődésükhöz.

Csak egyenrangú kapcsolatban érhető el érdemi változás, fejlődés!

flipsidedeniro.jpg

És ez a mondat szerintem leképezhető bármilyen céges, kis- és nagyvállalati folyamatra is! Bár elhangzott az is a fórumon, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és nem kell mindennel kapcsolatban fókuszba helyezni az ügyfelet, legyen az belső vagy külső partner. Egyet is értek, meg nem is. Az éremnek két oldala van, mert való igaz, hogy szétaprózhatja és baromira lassíthatja is a folyamatot. Ellenben, ha a folyamataink, szolgáltatásaink kialakításánál nem vesszük figyelembe, hogy mik a belső és külső igények, csak követjük a jó öreg „na majd én megmondom mi a jó” direktívát, a szaloncukros papír kicsomagolása után hamar szemben találhatjuk magunkat egy darab kutyaszarral, ami a nagyszerűen kialakított, szexi-trendi módszertanokra alapozott szolgáltatásunkat, vagy folyamatunkat fogja fémjelezni.

sexychocolate.gif

A szakmai nap egyébként, szerencsére, ezt is alátámasztotta nagyon sok jó előadással, beszélgetéssel (nagyon erős szakmai felhozatallal, a teljesség hiányában: Coachingcentrum, Prezi, BrandBook, CEU, METU, DDB, Telekom) felhívva a figyelmet arra, hogy lehet használni a legújabb trendeknek megfelelő tervezési módszereket, lehet az SD-re is külön szakmaként tekinteni, de

alapvetően az ügyfélközpontú szemléletmód átvétele, megértése és a vállalati mindennapokba, kultúrába építése az, ami igazán elősegítheti a minőségi változást egy szervezet életében!

Uff. Ha szeretnétek erről tovább beszélgetni, irány a facebook!

képek: www.youtube.com; www.giphy.com

Csak nehogy vizes legyen a BOSS öv!

 Szakmai vezetőink meghatározó szerepet játszanak életünkben, megannyi pozitív, és sokszor „sajnos” negatív hatásokkal alakítva utunkat. Ha azt vesszük, hogy átlagosan kb. 35 évet töltünk munkahelyen az életünkből, mondhatjuk nagyon nem mindegy, hogy a szakmai színdarabunk egyik fontos szereplője egy Patrick Bateman hasonmás, vagy egy Winston Churchill. A szerepet itt kéretik nem szó szerint érteni.

bateman2.gif

Egyik korábbi írásomban már utaltam rá, hogy csak azok a vezetők fognak „játékban maradni” a jövőben, akik konstatálják és megértik, hogy a munkaerőpiaci helyzet megfordult (a munkavállalók válogatnak a munkáltatók között és nem fordítva), időt és energiát fordítanak a mentorálásra, az utódnevelésre, az igényelt munkahelyi környezet kialakítására, valamint saját fejlesztésükre.

Ennek ellenére túl sok helyről hallom, hogy a hatalmukkal visszaélő, tekintély elven működő autoriter vezetők sajnos még mindig jelen vannak. Legtöbbjük jó adag nárcizmussal kombinálva a korlátozó, félelmet keltő légkört teremtő vezetési stílusukkal tökéletesen nullázzák az „alattuk működő” szervezet morálját. Hatalmi kérdést csinálnak abból is, hogy behozassák a kávét az irodába, előmelegítsék nekik az ebédet (igen, van ilyen), vagy azért vetetnek mosogatógépet, hogy a napi két kávés csésze elmosásától nehogy véletlenül vizes legyen a BOSS öv (micsoda szójáték!). Mielőtt meg lennék kövezve, hogy létezik ilyen szintű elfoglaltság, ami indukálja ezt a fajta kiszolgálást elárulom, nincs. Ha egy vezetőnek nincs napi szinten ideje arra, hogy megebédeljen, vagy főzzön magának egy kávét, akkor rosszul szervezi a napját, és/vagy a munkafolyamatok nem megfelelőek. Ugye, hogy milyen sokszor találkoztunk már ezzel a típussal, akinek a naptára olyan sűrű, hogy saját magához is időpontot kell kérnie, mégis tartalmi eleme alig van a napi munkájának?

sick_desperation.gif

Sajnos ezek a vezetők, és ami még sajnálatosabb, ezek a cégek nem látják azt, ami mára már teljesen nyilvánvaló, hogy minden második munkavállaló nagyjából 2020-ra „Y” generációs lesz, ami annyit jelent, hogy az erőltetett, agresszív attitűddel maximum annyi érhető el, hogy a kolléga másnap beadja a felmondását. Rossz hír, hogy ez az otthoni munkavégzés elterjedésére is hatással van, hiszen a home-office elmaradása is leginkább a vezetői mentalitásban keresendő. Lévén az autoriter szemlélet egyik alappillére az erős kontroll, vagy mikromenedzsment, ami a munkavállaló távollétében, otthoni munkavégzésében nem gyakorolható. Illetve gyakorolható, csak másfajta megközelítéssel.

Nem a kinevezésed által válsz vezetővé! A bizalmi légkör kialakítása és a személyes példamutatásod az, amin keresztül elnyerheted kollégáid elismerését.

Ha ennyire egyértelmű, és főleg elkerülhetetlen a munkaerő piac és vezetési stílus változása, formálódása, mégis miért van az, hogy a vezetőképzésre egyáltalán nem, vagy csak alig fordítanak időt és energiát a vállalatok. Most kérem, hogy az egy napos „how-to” típusú vezetői tréningektől tekintsünk el.

Szerintem egyrészt azért, mert túlságosan elfoglaltak vagyunk, másrészt nehezen mérhető (legalábbis eléggé szubjektív). Ahhoz, hogy a jelenlegi őrületes tempójú fejlődést tartani tudják a cégek laposabb szervezeti struktúrára (több döntési pont, szélesebb delegálási kör), valamint rengeteg befektetett időre és energiára van szükség, melyet a vezetőképzésre és támogatásra (nevezhetjük mentorálásnak is) fordítanak. Ehhez természetesen változnia kell a szervezeti kultúrának is, és ösztönöznie kell a munkavállalókat, hogy vállaljanak felelősséget, vezessenek, és hibázzanak, amiből tanulhatnak.

Ráhúzható ez a fajta megközelítés mindegyik vállalatra? Természetesen nem. De valljuk be őszintén, nem ez a fajta színház az, amiben szívesen játszanánk el a szakmai darabunkat?

Ha nem csak vendégszereplő szeretnél lenni a saját színdarabodban, klikk!

 képek: www.personalitycafe.com; www.tenor.com; www.globalyoungvoices.com

Mit keresett Isten a hálószobában?

A könyv, ami gyökeresen megváltoztatta a világnézetemet, és jelen állás szerint az életemet is.

Úgy kb. tíz évvel ezelőtt éppen egy párkapcsolati törés után sajnáltam magam teljes erőből a barátom kanapéján, mikor ő a kezembe nyomott egy könyvet, hogy ez jót fog tenni. Ugyan megkérdeztem, hogy nekem miért lesz most jó vallási vagy szektás hülyeségekkel múlatni a drága időmet, mikor azt teljes egészében az egóm táplálására és mardosó önsajnálatra fordíthatnám inkább, de ő csak teljes nyugodtsággal ismételte, hogy megéri elolvasni. Igaza lett!

Azon felül, hogy (a címet figyelmen kívül hagyva) semmi köze nincs a valláshoz, katartikus élményt adott. Minden egyes oldal után meg kellett állnom pár percre, mert olyan szintű és mennyiségű (új) információt tartalmazott, amelynek hirtelen feldolgozásától a NASA hardvere is másodpercek alatt szénné égett volna. Egyszerre volt sokkoló, örömteli, izgalmas, végletekig megdöbbentő, amit a lapokra írt betűk átadtak. Mivel szeretek filmbéli hasonlatokkal élni ezt most is megteszem. Olyan érzés volt olvasni, mint mikor Neo felébred a Mátrixból. Ugyan Morpheus világosan elmondta, hogy ez csak az igazság és semmi más, és nem biztos, hogy tetszeni fog, Neo mégis a piros pirulát választja, mert szeretne „Csodaországban maradni”. Nos, legszívesebben én inkább eldobtam volna a könyvet, mert néha már annyira fájdalmas az igazságtartalma, hogy nem akarod tudni, nem akarod átélni. Bevallom néhányszor eltört a mécses, míg olvastam, és ez nem a párkapcsolati válság miatt volt, hanem a felismeréstől, hogy hazugságokban éltem. Mindezek ellenére a könyv minden mondata, A. J. Christian minden szava megérte ezt a megpróbáltatást.

morpehus_pills.jpg

Formáját tekintve történetmesélés. A főhős egy (meglepő módon) párkapcsolati válság okán hat napot tölt együtt AJ-vel, a könyv pedig ennek a szűk hétnek a beszélgetéseit dolgozza fel a maga nyers valóságában. Tehát a tranzakciók főleg férfi-nő kapcsolatról, szexualitásról, boldogságról szólnak, de olvashatunk még nagyon sokat az egóról, születésről és halálról is.

Bár úgy gondoltam, hogy nem fogok idézni a könyvből, mert az első betűtől kezdve az utolsóig „macskakörömbe” lehetne foglalni, egyet mégis szeretnék, mert szerintem ez jellemzi legjobban a tartalmat, és magát azt is, amit AJ képvisel:

Tovább

First!

 A sous-vide (ejtsd: szuvid) gasztronómiai főzési eljárás. Lényege, hogy lezárt lehetőleg levákuumozott hőálló műanyag tasakokban, alacsony hőmérsékleten, hosszabb ideig esetenként akár 50-70 óráig a hagyományos főzéshez képest lényegesen alacsonyabb hőfokon hőkezeljük az ételt.

Mi az, ami lesz? Coaching, HR és szervezeti kérdések feszegetése, filmes és zenei utalások, gasztronómia, motorozás, vidámság, jókedv. Már ha lesz ilyen elvetemült, aki a drága szabadidejét arra pazarolja, hogy az én hülyeségeimet olvassa.

Mi az, ami nem lesz? Minden egyéb az előbbieken kívül.

Gondolkodtam azon, hogy mi legyen az első poszt tartalma, hogyan kezdjek neki. Nem tanultam írást, nem tudom hogyan kell, biztos nem lesz elég jó, előbb meg kellene tanulni alapszinten írni (ne adj isten tördelni) bla, bla, bla. Enyhe perfekcionizmus kapott el, aztán eszembe jutott Gál Kristóf (egyébként fantasztikus) blogjáról egy mondat, ami megihletett:

Tovább
süti beállítások módosítása